No rizsa, nemsokára megint friss ;)
Reed nem tudta, mihez kezdjen. Az egyik oldalon ott állt Maya, a főnöke, a parancsolója, a teremtője, az anyja…
A másik oldalon pedig Emily.
Lehetetlen, hogy ő legyen a bérgyilkos. Hiszen ő Emily!
Reed nagyot káromkodott magában. Miért is lepődött meg? Mayából sem nézné ki senki, hogy egy több ezer éves boszorkány.
És Emily egyszer már meg is mutatta neki, hogy nem átlagos ember. Azt sosem fogja elfelejteni. De Emaline sem…
Tett egy lépést előre, aztán megtorpant. Az egésznek semmi értelme nem volt.
- Reed. – Emily hangja késként szelte a levegőt. – Sajnálom…
Reed értetlenül nézett, aztán meglátta Emily arckifejezését.
Ádáz volt, elszánt és… fájdalmas. Legalábbis egy pillanatra mintha az lett volna.
Aztán a fekete hajú lány megiramodott. Reed pedig nem védekezett.
Nem is akart. Tudta, hogy sosem bírná megütni, vagy bántani.
Egyszer megtette. És az bőven elég volt.
Behunyta a szemét és várta a fájdalmat. Megérezte a vállán Emily kezét és már előre felszisszent. De csalódnia kellett.
Semmilyen fájdalom nem volt. Csak egy puha bizsergés, aztán semmi.
Óvatosan felnyitotta a szemét.
Egy autóban ültek és éppen félelmetes sebességgel száguldottak az autópályán.
Reed lélegzete akadozó lett.
- Hogy… mi… - nyögte, de nem tudott semmi értelmesebbet.
- Csak semmi kérdezősködés! – fortyant fel mellette Emily, mire nagyot nyelve abbahagyta a dadogást. – Bízz bennem, ahová most megyünk, oda nem fog követni minket.
Azt kétlem, gondolta Reed, de azért megpróbált hátradőlni a kényelmes bőrülésben. Micsoda autó! Ez egy Bentley volt, a legújabb fajta. Azonnal felismerte a luxus belső kialakításról. Mindig is ilyenről álmodozott, és sosem gondolta volna, hogy valaha is megadatik neki, hogy egyáltalán hozzáérjen egy ilyen autócsodához.
Megszállott volt, persze. Mint minden normális férfi.
Miközben a vajszínű ülést simogatta, lopva Emilyre pillantgatott.
A lány minden figyelmét az útra összpontosította és tövig nyomta a gázt, amit Reed sehogy sem értett, hogy tudott megtenni abban a magas sarkúban.
A tekintete feljebb vándorolt a bokájáról a combjára.
Ajaj…
Egész testében megfeszült, amikor a csípőjéhez és lapos hasához ért. Nem mert feljebb nézni.
- Engedd el az ülésemet, mert ha elszakad, esküszöm, megnyúzlak és a bőrödből foltozom be a lyukat!
Reed felpillantott Emily arcára, ő azonban csak a kezére kapkodta néha a tekintetét, mintha tényleg meg akarná tenni, amit mondott.
Aztán eljutott a tudatáig, hogy mit mondott.
Elengedte az ülést, amit veszettül szorongatott.
Lemondóan megsimította a helyet, ahol a körmét a bőrbe nyomta, aztán kibámult az ablakon.
Nem indult túl jól a boldog egymása találás. És úgy tűnt, ennél csak rosszabb lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése